Itt a nyár, a hazai, minőségi élelmiszerek szezonja. Igen ám, de hány hónapos kortól kezdjük a hozzátáplálást? Mit adhatok a babának, és mit nem? Sok új kutatás zajlott az utóbbi években ezzel kapcsolatban, de sokan még nem hallottak ezekről.
Mi sem egyszerűbb, mint nyáron kezdeni a kisbabák hozzátáplálását! Tele vannak a kertek, piacok friss és zamatos zöldségekkel, gyümölcsökkel! Ilyenkor egyszerűbbé válik a kisbabás családban a hozzátáplálás kérdése is. Annak érdekében, hogy a babád a lehető legegészségesebben kezdhesse életét, a WHO, a UNICEF és a legtöbb egészségügyi szervezet világszerte azt javasolja, hogy a csecsemők hat hónapos korukig kizárólag anyatejet kapjanak. Az anyatejjel való kizárólagos táplálás idejére vonatkozó ajánlások korábban négy-hat hónapos korra szóltak. A szakemberek azt javasolják, hogy a tápszerrel táplált csecsemőknél is várjunk hat hónapos korig a szilárd ételek bevezetésével.
Mikor érdemes tehát elkezdeni a hozzátáplálást?
A legtöbb kisbaba hat-kilenc hónapos korára jut odáig a fejlődésben, hogy készen áll a szilárd ételek fogyasztására. Egyes csecsemők számára hasznos lehet hat hónapos kornál későbbre tolni a szilárd táplálékok bevezetését; ha például a családban allergia fordul elő.
Az, hogy egy csecsemő alkalmas-e szilárd ételek fogyasztására vagy nem, egyrészt a csecsemő emésztőrendszerének érettségétől, másrészt a baba általános fejlettségi szintjétől függ. Bár a kisbabánk emésztőrendszerét nem tudjuk közvetlenül megfigyelni, a kutatások arra utalnak, hogy a hat hónapos kor ideális ahhoz, hogy elkerüljük a túl korai hozzátáplálás okozta allergiákat és egyéb egészségügyi kockázatokat. Hat hónapos kor fölött egyénenként változik, hogy a csecsemő pontosan milyen életkorban áll készen arra, hogy szilárd ételeket egyen. Előjel lehet, hogy segítség nélkül tud ülni, rágni, mutató- és hüvelykujjával képes az ételt felcsippenteni, már elvesztette azt a reflexét, hogy a nyelvével automatikusan kilöki a szilárd ételt a szájából. Ezen a ponton a legtöbb csecsemő kész erre, és akar is enni, még akkor is, ha csak ritkán, és kis mennyiségeket.
Mit adjak először enni a kisbabámnak? Hogyan lesz biztonságos az átmenet?
A legfontosabb, hogy kezdetben csak olyasmivel kínáljuk, ami egyetlen új összetevőt tartalmaz. Így például jó megoldás lehet a nyers vagy párolt alma, meggy, őszibarack, párolt, főtt vagy héjában sült sárgarépa, sütőtök, krumpli. Ha van saját kertünk, akkor termeszthetjük is ezeket a finomságokat. Páratlan ízélményben részesítjük gyermekünket, ha újburgonyával, friss, zsenge répával, vagy érett meggyel tudjuk megkínálni. Ha veteményesünk nincs, törekedjünk helyi zöldségközösségekből, ellenőrzött gazdálkodásokból beszerezni a friss zöldeket. 
Érdemes három-négy napig ugyanazzal kínálni a gyerkőcöt, s figyeljük meg, hogyan hat rá az étel. Lehet pürésítenünk vagy eleve kézbe fogható darabkákat elé helyezni. Az új ízek kínálása lehetőleg délelőtt vagy dél körül legyen, hiszen ha mégis bekövetkeznek a kellemetlen tünetek (puffadás, hasmenés), akkor azok kellemetlen estéket okozhatnak. Ha kisbabánk jól fogadja, örömmel ízlelgeti a szilárd táplálékot, elkezdhetjük kombinálni a már bevált és kedvelt összetevőket: alma-barack, alma-répa, alma-meggy, krumpli-sütőtök, és így tovább. Ezek után jöhetnek a friss zöldfűszerek, a nehezebben emészthető idényzöldségek, gabonák. Kezdetben csupán a szoptatás vagy a tápszer után kínáljuk a szilárd étellel, így annyit fogad el belőle a baba, amennyire a szopáson kívül még szüksége van. Aztán szép lassan a baba igényli a több szilárd ételt, s egy-egy étkezést is kiválthatunk ezzel.
Nekünk, szülőknek, pusztán annyi a dolgunk, hogy a kisbabát bátorítsuk az újfajta ízek megismerésére, és annak megtapasztalására, hogy étel van a szájában. Ne aggódjunk, ha napokig csak ki-kiköpi az ételt, vagy úgy tűnik, inkább játszik, mint enne - hiszen a táplálékigényét teljes mértékben biztosítja még az anyatej, illetve a tápszer. Ha visszautasít egy ételt, próbálkozzunk más ízekkel, más állaggal, más textúrájú falatokkal. Bár az, hogy nem mutat különösebb érdeklődést a másféle ételek iránt, nem ok arra, hogy ne foglalkozzunk a hozzátáplálás kérdésével. Valamikor az első életév vége felé ugyanis a legtöbb kisbaba fokozatosan egyre több vasat és cinket igényel annál, amennyit az anyatej egymagában biztosítani tud a számukra - ezen a ponton a további szükséges tápanyagokat a szilárd ételek kis adagjaiból szerezheti meg a baba.
A nyaralásoknál, illetve a mozgalmasabb hétköznapokon is nagy segítség lehet, ha előre több adag ételt készítünk a babának, és azt porciózzuk ki külön-külön adagokban, de bátran nyúlhatunk jó minőségű, ellenőrzött körülmények között készült bébiételekhez is. A különféle kombinációk változatosságot csempésznek a kisbaba táplálkozásába, nem utolsó sorban pedig nagy segítséget nyújtanak az édesanyáknak is, hiszen mind szállításuk, mind kezelésük nagyon praktikus. Ma már elérhetőek olyan bébiételek, melyek a legújabb irányelvek mentén készülnek és nem csak táplálóak, de egészségesek is a kisbabák számára.
Fokozatosság!
A szilárd ételeket szívesen fogadó baba esetében is fontos, hogy kezdetben tartsuk be a fokozatosság elvét, valamint az ésszerűség határain belül maradjunk, tehát akkor se adjunk sokat a csecsemőnek egyszerre, ha úgy látjuk, hogy még tudna enni. A hirtelen nagy mennyiségben bevezetett pépes ételek túl gyorsan csökkenthetik az anyatejes táplálkozások számát és a tejmennyiséget, ami sem a csecsemőnek, sem az anyának nem jó. Ezt a pár megszívlelendő tanácsot leszámítva láthatjuk, nincsenek kőbevésett előírások. Sokáig tényleg csak kóstolgatásról, ízlelgetésről van szó. Vannak kisbabák, akik örömmel habzsolnak, mások tartózkodóbbak, és az ajánlottnál akár hónapokkal később fogadják csak el szívesen az ételt.
